Ava Gardner

Nos kezdjük a tegnappal. Voltam vásárolni egy barátnőmmel, akit ha vele vagyok, előszeretettel kap el az eső. :) A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy vettem egy klassz, világos farmergatyót. Pont jó rám és az oldalúszóim (csípő feletti kis kiugró akármik) se lógnak ki nagyon. Picit félek is, hogy lecsúszik rólam. De nem fog ki rajtam a kis galád. Majd teszek róla, hogy mindig pont jó legyen rám. :)

Ma ugyanebben a gatyában megjelentem az iskolában is. Hát miért is ne! Be kellett mutatnom az új "haveromat". Ha két- három szia elhangzott (mint mindig), amikor beléptem, akkor még sokat is mondok. A bent ülők többsége tetőtől talpig végigmért. Se rossz, se jó szó. Csak bamba fejek. El se tudom képzelni ilyenkor mi játszódik le bennük. Valami olyasmi, hogy "Te jó ég! Nem veszi észre magát, hogy nem áll jól rajta?!" vagy "Inkább meg se mondom neki, milyen jól áll, mert még elbizza magát. Nehogy szebbnek érezze már magát nálam."

Aztán belenézek egy csaj szemébe és majdhogynem egy "sárga" réteget veszek észre rajta. Pont ez az, ami mindent elárul róla. Ez az irigység. Csak irigykednek a másikra. Végig se gondolják, hogy ők attól se kevesebbek, se többek nem lesznek, ha valamit irigyelnek a másiktól. Nagyon rossz tulajdonság.

Ha jobban átgondoljuk, sokkal többet kéne magukkal foglalkozni, mint a másikra irigykedni. Egyetlen dolgot kéne tenniük: a legjobbat kihozni magukból! De nem... ők inkább irigykednek. Hát tegyék, de ezzel nekik úgyse lesz jobb. :S