Ava Gardner

Vége lett a csodálatos nyárnak! Vége és csak reménykedek, h ettől még szebb jöhet. Megy a szörnyű tanév... Hihetetlen! Az ember bemegy abba a börtönbe és minden energiáját leszívja. Olyan mintha véradásra mennék, csak az jó célért megy és csak pár üveg vért csapolnak le, de itt minden energiád elveszik... Mindet! A nap végére egészen depresszióhoz közeli érzés uralkodik rajtam, de amint kilépek a kapun, mintha tonnányi dolog esne le a szívemről. Ezt szeretem, ez a SZABADSÁG!!!

Ezt a szabadságot nem fogom tudni soha megvenni, egyből úgy érzem, mintha semmi gondom nem lenne, aztán rájövök, hogy mindenki aki számomra fontos és BARÁT az távol van. Ez a távolság pedig rendkívüli kínokat tud okozni. 

Érzem, hogy most valami erős változáson fogok keresztülmenni, mert ebben az állapotban nem érzem jól magam. Csak az az egy biztos, hogy amit eddig felépítettem azt nem adom fel. A lehető legbiztosabbnak azt érzem h még egy pozitív fordulatot fog most venni életem. :)

Remélem....

"Ha volt is bűn, mit elkövettem,
már régen leróttam az árát...,
Nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd..."

Azt hiszem tuljutottam pár mélyponton. És megérdemlem, hogy újult erővel vessem bele magam a nyár szépségeibe. :)

Pár napon belül elutazok nyaralni és minden pillanatot mosollyal az arcomon szeretnék tölteni. Olyan mosolygós legyek, mint előző szombaton amikor is annyira fel voltam pörögve és jo kedv vett hatalmába, hogy a mosolyom eltávolitására még egy plasztikai műtét is kevésnek bizonyult volna... :D

Időjárás rendelés:
julius hó hátralevő részére szeretnék rendelni 28-35 °C közötti hőmérsékletet, enyhén felhős, ragyogó napsütéses eget a Kárpát-medence egész területére. A térítés mosollyal és egy köszönömmel történne! :)

Én hajnali kettő órakor blogot irok?! Hát ez vicces, mert nem jellemző rám! De most ki kell irnom... :( Olyan naivitást érzek magamban, olyan fájdalmat, hogy még mindig hiszek neki és könnyedén szaladok a mézes madzag után...

Istenem, miért? Miért hiszem , hogy a szavai szívből jönnek és csókjait személyemnek szánja, nem pedig vágyai teljesítésének? Miért? Miért van az, hogy minden szép szava a fejemben marad, de a negativ megmozdulásait egy pillanat alatt elfelejtem? Miért? Miért okoz nekem fájdalmat már a puszta jelenlétével is?

Ideje egy nagyot fordítani a kereken! Engem nem lehet, csak úgy átverni! Nem bánhat velem így!

Tul fogok lépni rajta! Minden áron! Velem ezt SENKI NEM TEHETI meg!!! :)

Így hónapforduló alkalmából, kis kihagyás után ismét itt vagyok. Tudom, hogy nem vagyok az a fajta, aki minden nap szentel 10-15 percet, hogy leírja az elmult 24 óra eseményeit. De nem baj. Ez is én vagyok.

Hála istennek tul vagyok a vizsgákon, dolgozgatok és megpróbálom élvezni a nyarat is.
Igyekszem minden egyes alkalmat megragadni, hogy a friss (városi) levegőn legyek és elmeneküljek a házi munka elől. :)
Utálom ezt az erős sugárzást! Szerintem inkább maradjatok fehérek, minthogy valami sz*r bőrbetegséget összeszedjetek. Használjatok sok naptej és fejfedő. :)

Más: Érdekes, mostanában egyre inkább úgy veszem észre, hogy az ember lányáról mindig az alkot véleményt aki nem is ismeri. Vagy ez csak velem fordul elő? Eddig az volt, hogy adtam is a véleményre. Csomót gondolkodtam rajta, hogy mire mondták és nem jutottam semmire.
Hogy ismerhetne engem, mikor még magamnak is meglepetés vagyok! Ezt akkor veszem észre, amikor olyan dolgokat csinálok, amit a szívem diktál és nem a visszhangot hallom, az erkölcsöt, hogy ezt nem lenne szabad meg azt sem. Minden bennem van! Az vagyok, aminek érzem magam. Azzá lehetek, akivé akarok! :)

A lehető legjobbakat mindenkinek! :)

Megint lemaradtam magamhoz képest. Az a helyzet, hogy nehéz mindennap leülni és elgondolkodni az aznapi eseményeken. Vagy nagyon uncsi egy nap, vagy nagyon eseménydús. Ha uncsi akkor nincs mit írni egy napról, ha eseménydús akkor meg hosszú lenne leírni mindent. Igen! Mindenre van kifogás :D De pl ez a hétvégém (az előbbiekhez hasonlóan) rövid volt, gyors volt és természetesen most se jutott időm mindenre, amit akartam. :)

Voltam színházban, megnézni egy komédiát. Nekem nagyon tetszett a mű! Vicces és érdekes... :) Az egész sztori úgy indul, hogy két srác (barátok) meghívják szerelmeiket, hogy bemutathassák az egyik pasi rokonának. Azonban a rokon nem érkezik meg időre és egy odatévedt haverjukat beöltöztetik (a bizonyos rokonnak) nőnek. Az elején még tetszik is a pasinak a színészkedés, ám amikor két vén csóka meg akarja őt hódítani, az állítólagos vagyonáért, akkor már szorul a hurok. A cérna azonban akkor szakad el végleg a nőnek öltöztetett pasinál, amikor régi szerelme is megjelenik a társaságban...

Viszont holnap vizsgám van. Nagyon remélem, hogy holnap egy sima, sikeres nap elé nézek. :)

Nos kezdjük a tegnappal. Voltam vásárolni egy barátnőmmel, akit ha vele vagyok, előszeretettel kap el az eső. :) A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy vettem egy klassz, világos farmergatyót. Pont jó rám és az oldalúszóim (csípő feletti kis kiugró akármik) se lógnak ki nagyon. Picit félek is, hogy lecsúszik rólam. De nem fog ki rajtam a kis galád. Majd teszek róla, hogy mindig pont jó legyen rám. :)

Ma ugyanebben a gatyában megjelentem az iskolában is. Hát miért is ne! Be kellett mutatnom az új "haveromat". Ha két- három szia elhangzott (mint mindig), amikor beléptem, akkor még sokat is mondok. A bent ülők többsége tetőtől talpig végigmért. Se rossz, se jó szó. Csak bamba fejek. El se tudom képzelni ilyenkor mi játszódik le bennük. Valami olyasmi, hogy "Te jó ég! Nem veszi észre magát, hogy nem áll jól rajta?!" vagy "Inkább meg se mondom neki, milyen jól áll, mert még elbizza magát. Nehogy szebbnek érezze már magát nálam."

Aztán belenézek egy csaj szemébe és majdhogynem egy "sárga" réteget veszek észre rajta. Pont ez az, ami mindent elárul róla. Ez az irigység. Csak irigykednek a másikra. Végig se gondolják, hogy ők attól se kevesebbek, se többek nem lesznek, ha valamit irigyelnek a másiktól. Nagyon rossz tulajdonság.

Ha jobban átgondoljuk, sokkal többet kéne magukkal foglalkozni, mint a másikra irigykedni. Egyetlen dolgot kéne tenniük: a legjobbat kihozni magukból! De nem... ők inkább irigykednek. Hát tegyék, de ezzel nekik úgyse lesz jobb. :S

Ez a hétvége olyan se-se volt. Se nem jó, se nem rossz. Olyan semleges.

Minden nap ettem fagyit. Hát de miért is ne?! Adok a kalóriáknak. Inkább tornázok végig egy napot, minthogy megfosszanak ettől az élvezettől. ;) :P Oké van egy "kis" pocakom, de megfelelő (egyesek szerint csinos) alakom van. Kb félúton a szumóbirkózó és egy anorexiás közé esek.

Voltam bulizni is, de nem volt valami jó. Táncolni meg zenét hallgatni szeretek (főleg a kettőt együtt;  jó pasikkal meg pláne), de az a sok részeg ember és még szemfüles is legyek, hogy mikor veszti el valamelyik az egyensúlyát. Ki tudja mikor esik a fejemre egy üres pohár, esetleg tánc közben mikor kerülök testközelbe egy égő cigarettacsikkel. Ennyi mindenre figyelni én se tudok. :)

Most pedig pihenek egy jót, majd frissen és üdén állok neki tanulni.

Kicsit kimaradtam a blogírásból! De most ezt bepótolom. :)

Az utóbbi napokat egy szinusz vagy egy koszinusz függvényhez tudnám hasonlítani - eléggé hullámvölgyesre sikeredett. Na de nem beszélek így. ;D Egyik nap kicsattanok a boldogságtól, másnap már a padlóról kell felvakarni. Én ezt nem értem. Azaz nem csak ezt. Például mi ez az önbizalom ingadozás... Egy rossz szó és a stabilnak hitt váramat már le is rombolják. Gonosz, irigy emberek. :S

Nem ide kapcsolódó megjegyzés - gyorsan zsírosodó haj:
A haj azért zsírosodik gyorsan, mert a hajhagymák sok faggyút termelnek. (a másik véglet a száraz haj, de valljuk be, azért az nem annyira gázos ránézésre)
Tévhit, hogy a gyakori hajmosástól hamarabb zsírosodik a haj. A megoldás inkább az, hogy hajmosásnál inkább langyos vízzel öblítsünk. A fejbőrt pedig lágy, körkörös mozdulatokkal (és semmiképp ne erősen) maszírozzuk. Legjobb megoldás: kénes samponok, WU2, csalán, rozmaring és zsálya samponok. De ha nem is ilyet használunk, figyeljünk rá, hogy inkább áttetszőbb sampont válasszunk, mert abban kevesebb adalékanyag van.

Ma már megint nagyon türelmetlen voltam. Pedig nem is ilyen az alaptermészetem. :S Nem tudom elképzelni, hogy minek a következménye, hogy én ennyire nem tudom kivárni a megfelelő pillanatot. Mostanában mindent akkor és ott akarok, ahol a fejemből kipattan. De találtam a türelemre egy nagyon szép idézetet (és szeretném ezt másokkal is megosztani):

"Eszembe jutott egy reggel, amikor egy fán pici lepke bábját vettem észre abban a pillanatban, amikor felpattant a burok, és a lepkévé vált hernyó készült napvilágra törni. Vártam, vártam, de késett, s mivel siettem, ráhajoltam és elkezdtem leheletemmel melegíteni. Türelmetlenül melegítettem, és a csoda kezdett kibontakozni előttem, gyors és természetellenes ütemben, kinyílt az egész burok, és kibújt a lepke. Ám sohase felejtem el undoromat: szárnyai ráncosak maradtak, az összehúzódott testecske remegett, s küszködött, hogy kitárja a szárnyát, de nem tudta, s én igyekeztem, hogy segítsek neki a leheletemmel. Hiába, hiányzott neki a türelmes érés és a napfényben való lassú kibomlás, most már késő volt. Leheletem idő előtti kibomlásra kényszerítette a lepkét, ráncosan, koraszülöttként jött napvilágra. Éretlenül bújt ki, reménytelenül mozdult meg, és nemsokára meghalt a tenyeremben. Azt hiszem, e lepke pelyhes teteme a legnagyobb teher az életemben, lelkiismeretem legsúlyosabb terhe. És íme, ma értettem meg mélyen: halálos bűn siettetni az ősi törvényeket, bizalommal kell követni a halhatatlan ritmust. Összekuporodtam egy sziklán, hogy nyugodtan megemésszem ezt a szilveszteri gondolatot. "Ó, ha tudnám -gondoltam magamban- ezt az új évet szabályozni, hisztérikus türelmetlenség nélkül! Milyen jó is lenne, ha ez a kis lepke, amelyet sietségemmel megöltem, mindig előttem repülne és mutatná az utat."

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)  

Így szerelmes párok képeit nézegetve eltűnődöm, hogy vajon mi alapján választanak az emberek párt. Vannak olyan párok akiknek a vonásai, a személyiségük nagyon hasonló. A szemük rezdülése, a mosolyuk szinte egybeolvad, de olyan szinten, hogy mikor egymásra találnak az ember már el se tudja őket képzelni külön. Annyira szépek együtt, hogy szinte vibrál körülöttük a levegő. Viszont ne feledkezzünk el azokról sem, akikben szinte semmi közös sincs. Stilusuk és megnyilvánulásaik is teljesen mások. Az ember el se tudná őket képzelni együtt, ha nem a két szemével látná. A Szépség és a szörnyeteghez vagy Mazsola és Tádéhoz tudnám őket hasonlitani annyira különböznek.

Vajon a szerelem totálisan kémia? Olyan plusz, ami nem tudod miért alakul ki? Mint a kémiai kötések , amikor nem tudod mi mivel és miért kapcsolódik (és nem is teszed már fel a kérdést, hogy miért történik ez így és pont)?Szükség van esetleg hasonló érdeklődési körre? Szükség van itt egyáltalán valami hasonlóra? Vagy akkor a legérdekesebb ha totálisan más iránt érdeklődünk? Ha még az egyszer egy eredményére is más jön ki? Vajon, hogy megy ez? Vajon... vajon...

Sziasztok!

Szerintem nem egy ördöngős dolog kitalálni, hogy még sose írtam blogot. :) Volt a jól bevált naplóm, amit kézzel írtam és volt, hogy hetekig meg se találtam. (nem is nagyon kerestem) Aztán csak akkor akadt a kezem közé, amikor már valamit tényleg nagyon ki akartam írni magamból. Az igazat megvallva sose írtam rendszeresen a naplóm. Most se tudom hol van. Megeshet, hogy ezzel a bloggal most másképp lesz. Nem olyan lap- és tintaigényes, mint a hagyományos naplók. :)

Az én álnevem Ava (Avita)! Nem tudom elmagyarázni, hogy miért pont egy bájos, amerikai színésznőnek a nevét választottam. Mindenesetre itt így hivatom magam. Az, hogy engem nem így kereszteltek el az egyáltalán nem fontos. :)

Nagyon sok minden érdekel. Ilyen az írás is. Nagyon megnyugtató kiírni magamból a gondjaimat. Szeretem az utazással, ezotériával, mozgással, egészséges életmóddal, színes, képekkel, kreativitással, ruhákkal és kozmetikumokkal kapcsolatos dolgokat is.

Életcélom: teljes életet élni, vezető beosztással és boldog, harmonikus kapcsolatokkal. :)